A történelem előtti idők

Emberlábakon álló bronzkori edény Kunszentmártonból 		Kunszentmárton térsége már a neolitikum óta lakott volt. A kedvező életfeltételek miatt a későbbi korok emberei is szívesen telepedtek itt le, ezért a város határa különböző kultúrák gazdag lelőhelye.
A városban és környékén az 1800-as évek közepétől folytak régészeti ásatások. Nagy érdeklődést váltottak ki a nagyrévi és tiszainokai leletek, s már az 1860-as években megindultak a helyi feltárások. 1863-ban Tiszazugi Archeológiai Magántársulat alakult, Kovách Albert és Széll Farkas vezetésével. Pájer Lajos kunszentmártoni amatőr régésznek köszönhetően egy egyedülálló avar kori ötvössír is feltárásra került. Hillebrand Jenő 1925-ben Pusztaistvánházán rézkori temetőt tárt fel. Az ásatás régészettörténeti és kultúrtörténeti jelentősége abban rejlik, hogy a temető publikálásánál első ízben közöltek sírleírásokat, sírfotókat. Csallány Gábor szintén sok ásatást vezetett Kunszentmárton környékén. Szelevényen a századfordulón bronzkori telep került elő.
Kunszentmárton-Bábocka területén kun előkelő sírját találták meg. Öcsöd-Kovácshalom újkőkori leleteit Raczky Pál ásta ki az 1980-as évek elején. Nagyrév-Zsidóhalom szarmata, bronzkori, Árpád-kori anyagát Csányi Marietta és Raczky Pál hozta napvilágra.




Pusztaistvánházi kora rézkori temető lelete,
1925 - 27.